Hirtelen a semmiből 3-4 fotós tűnt fel és sűrűn kattintgatni kezdtek.
- A fenébe! Reméltem, hogy nem vesznek észre..
- Oli! Mi folyik itt? –lepődött meg a paparazzik miatt a barátnőm.
- A kocsinál majd elmondom, siessünk!!
Mikor végre beszálltunk a kocsiba, becsatoltam magam, és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk a repteret. A hazafelé vezető úton végig azon töprengtem, hogy miképp mondjam el Enikőnek Gerardot.
- Olivia! Elárulnád végre, hogy mi folyik itt?
Nagy levegőt vettem, és szorosan összecsuktam a szemeim, majd gyorsan elhadartam:
- Összejöttem Gerard Piquével.
Láttam, ahogy a barátnőmnek tátva maradt a szája. Azt hiszem milliónyi gondolat futhatott át rajta. Rólam, Gerardról, Barcelonáról, Danielről.
- Mégis mióta? És miért nem mondtad el? Ki tudja még? Miért vártál? – vágta hozzám egyre dühöttebben a kérdéseit
- Én csak…Nem tudtam, hogy mondjam el. Az utóbbi hetek nagyon nehezek voltak. És minden olyan gyorsan történt. Ne haragudj kérlek! –öleltem át – Menjünk fel, mint már mondtam, szeretnélek bemutatni valakinek!
Végül sikerült Enit bemutatnom Gerardnak és nem meglepő módon, gyorsan megtalálták a közös hangot, így a délelőtti kirohánát gyorsan el is felejtettük.
- Na jól van lányok –szólalt meg Geri. –Én most megyek, találkozom a srácokkal, hogy ti tudjatok nyugodtan beszélgetni. Örülök, hogy megismerhettelek, remélem még találkozunk –nyomott Eni arcára két puszit, majd megcsókolt, és elindult.
- Meglepően kedves és értelmes –vonta le következtetését a barátnőm.
- Én mondtam neked, hogy nem minden focista egy önző, bunkó. –nevettem.
- Na és? Hogyan tovább? Vagyis azt látom, hogy nagyon oda van érted…de már ne is haragudj, de rajtad ezt nem érzem. Remélem nem csak játszani akarsz vele, mert a végén még te ütnéd meg a bokád…
- Igazán kedvelem, és biztonságban érzem magam mellette, ami nekem most nagyon fontos, de én már nem vagyok az a 16 éves ksilány, aki olyan gyorsan szerelmes lesz.
- Tehát, akkor komolyan gondolod…?
- Azt hiszem, csak tudod még olyan sok minden zavaros…
- Daniel?
- Mi van vele?
- Hát ezt kérdem én is. Miatta zavaros?
Nem válaszoltam, csak sokat mondóan ránéztem. Nem mertem megkérdezni, hogy mégis mit gondol erről az egészről. Talán mert attól tartottam, hogy azt mondja, Daniel már boldogan él valaki mással. Végül összeszedtem minden bátorságom:
- Ő jól van ugye?
- Nem beszél rólad. Semmit nem lehet belőle kiszedni. És ez nem is az én tisztem. Ezt kettőtöknek kell megoldania.
Nem is számítottam másra. Enikő mindig is nagyon jóban volt Daniellel, szinte mindent megbeszéltek, de korábbi kisebb veszekedéseinbe sem avatkozott bele.
- De van valakije, igaz?
Eni nem válaszolt. És bár jól éreztem magam Gerarddal, a szívem még több apró darabra tört. Hihetetlenül fájt ezt hallani. Illetve nem hallani, hogy nincs senkije.
- Oli, tudod, hogy én nem sokszor szoktam ilyet mondani, de most azt hiszem, hogy jobb lenne ha tovább lépnél. Daniel még mindig egy borzasztóan büszke ember, de ezt te is tudod. Nem keresett, és azt hiszem már nem is fog.
- És mégis ki az a lány?
- Jajj drágám! Itt nem csak egy lány van…
Aznap este úgy feküdtem le, hogy csak arra vágytam, hogy múljon el az a végtelen fájdalom a szívemben. De akárhányszor lehunytam a szemem, magunkat láttam. Ahogy utazgattunk, ahogy együtt sétáltunk, ahogy szeretkeztünk. Sírva aludtam el, és arra gondoltam, hogy miért voltam ennyire buta és büszke. Tudnom kellett volna, hogy nem jön vissza. Soha.
Két nap múlva Eni haza utazott, én pedig haza felé indultam, mikor Geri keresett telefonon.
- Szia drágám! Lenne kedved ma este Malenával és Puyival vacsorázni?
- Persze, szívesen.
- Ez nagyszerű, akkor 10-re érted megyek. Csók
Délután kitakarítottam a lakást, majd letusoltam és készülni kezdtem.
Az este nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk, majd egyszer csak Puyi szót kért.
- Tudjátok, ti vagytok az elsők, akiknek ezt elmondjuk, és ez nekünk most nagyon fontos, és nem is tudom, hogy mondjam…
- Lökd már ki haver –bökte meg viccesen Geri
- Összeházasodunk!! –nyögte ki végül Malena
- De hát ez nagyszerű! –gratuláltunk mindketten a boldog párnak.
Az est folyamán nagyon sokat beszélgettünk az elköteleződésről és a komoly kapcsolatokról.
- Oli? És mi a helyzet veled? Úgy értem mi még nem is nagyon beszélgettünk…Gerard az első szerelmed? –tapintott véletlenül Malena szívem épp legérzékenyebb pontjára az ifjú menyasszony
A levegő szinte megfagyott, én Gerardra néztem, ő pedig kerülte a tekintetem. Malena és Carles is érezték, hogy friss sebeket téptek fel.
- Nem. Geri nem az első, volt már egy 8 éves kapcsolatom is… –ekkor azonban a mobilom csörgése megzavarta a beszélgetést. Először nem is akartam felvenni, de aztán a kijelzőn megláttam, hogy Eni keres, akkor pedig csak sürgős dolog lehet, így hát felvettem.
- Mond kérlek gyorsan
Eni azonban nem szólalt meg, csak zokogott.
- Enikő! Ne szórakozz velem! Miért hívtál!
Ekkor valószínűleg Regi kivette a telefont a kezéből, és komoly, mély hangján végre beleszólt a telefonba:
- Daniel. Balesete volt.
A szívem a torkomban dobogott, szédültem, és remegni kezdett a kezem. Hirtelen felálltam és kisétáltam. Taxiba ültem és egyenesen a reptérre hajtottunk, ahol felszálltam egy Bécsbe tartó gépre. Gerardék közbe milliószámra küldték az smseket és hívtak, mivel nekik fogalmuk sem volt, hogy mi történhetett velem. Én viszont képtelen voltam felvenni a telefont, így egyszerűen csak kikapcsoltam, és csak arra vágytam, hogy végre megtudhassam mi történt a szerelmemmel.
